Én jelenleg abban a fázisban vagyok, ahol felszabadultnak érzem magam sok, korábban nyomasztó dologtól.
- Helyzetem az életben
Az első harminc évemet folyamatosan azon aggódva töltöttem, hogy vajon helyesen haladok-e előre.
Kérdések, mint „Megfelelő-e a pályám?”, „Jobb lenne más foglalkozást választani?” gyakran foglalkoztattak.
Sokféle tevékenységet kipróbáltam, végül rájöttem, hogy az élet útjai gyakran ugyanoda vezetnek vissza, kisebb-nagyobb kitérőkkel. Sohasem gondoltam volna, hogy 40 évesen vállalkozást indítok és saját magazint hozok létre, bár ezért sokszor szorítottam meg a költségvetésem. Minden nehézség ellenére megérte.
- Teljesítőképességem
Már nem bírok olyan sokat, mint fiatalabb koromban. Az éjszakába nyúló munka, majd a hajnali kezdés már nem nekem való. Projektek és telefonszámok tucatjait sem tartom fejben. Tudatosan vállalok kevesebbet, mert tudom, hogy a memóriám és teljesítőképességem nem a régi, és nem akarok alulteljesíteni. A fáradtság érzése már nem ijeszt meg; egészségem védelmében már nem túlterhelem magam.
- Lakásom állapota
A lakásom általában kaotikus állapotban van. A munka és a családi élet mellett kevés időm jut a takarításra. A mosatlan ruhák halomba gyűlnek, és gyakran el is felejtem, hogy mosnom kellene őket. Ez így van, és nem izgat.
- Mások véleménye
Ez volt a legnehezebb feladat. Szüleim válása és a fővárosba költözés sokáig nyomasztott. Korán önállósodtam, és sok barátot igyekeztem szerezni, hogy ne érezzem magam magányosnak. A kényszer, hogy mindenkit boldognak lássak, jellemző volt a húszas éveimre. Ma már tudom, hogy mindenki maga felelős a saját boldogságáért. Bár szeretem, ha a vendégeim jól érzik magukat nálam, elfogadom, ha valaki nem tud elfogadni engem.
- Bioritmusom
Korán kelő és korán fekvő lettem. Ha lehetőségem adódik, délután is szundítok egyet. Hajnalban is felkelek, ha ihletet kapok írni. Családom támogat ebben, így én is megengedem magamnak, hogy alkotói szakaszban szabad legyek. A délutáni szieszta már nem zavar.
- Pénzügyi helyzetem
Vállalkozóként tudom, hogy a megtérülés hosszú időt vehet igénybe. Amikor a magazint elindítottam, még nem voltam felkészülve a jövedelem hiányára. Az adók fizetése prioritást élvez, új ruházat vásárlása helyett. Nem zavar már, hogy csak ritkán engedhetem meg magamnak a luxust. Tudom, hogy befektetésekre van szükség a sikerhez.
- Találkozók a szeretteimmel
Már nincs mindenre időm. Sokat dolgozom, és a szabadidőmet gyakran a gyermekemmel töltöm. Kevesebbet utazom haza, és kevesebb idő jut a társasági életre. Családom elfogadja, hogy a hétvégéimet pihenéssel töltöm, és amikor találkozunk, igyekszünk mindannyian kipihentek és jókedvűek legyünk.
- Anyaságom
Nem tartozom elszámolással senkinek az anyaságom módjáról. Az első években gyakran vádoltam magam különböző dolgokért. Ma már tudom, hogy saját szabályaink vannak, és nem követjük vakon másokét.
- Testképem
Ha változtathatnék az életemen, ezt biztosan nem módosítanám. Sokat hallottam, hogy fogynom kéne, de ma már nem törődöm ezzel. Elfogadom magam úgy, ahogy vagyok, és szeretek enni.
- Összehasonlítás másokkal
Bár irigykedni könnyű a fiatalabb, szebb nőkre, vagy a szakmámban új kezdeményezésekre, ma már nem bánom a ráncokat és az első ősz hajszálakat. Ezek tapasztalatot jelentenek. Nem foglalkozom azzal, ha mások csodálkoznak egy csinos alak után. Tudom, hogy a rutin és az évek által megszerzett tapasztalatokkal teljes és érett nő vagyok.
Ezek a dolgok manapság már nem terhelnek le. Kevesebb stresszel és több önbizalommal élek, mint valaha. És ez az, ami igazán számít.